ural












Belép
Regisztráció
Keresés:



Támogatónk:
domdom.hu


Ural.HU » MotorShow » pocsó: Videoklipp

Videoklipp
Huba történelmi szereplővé avanzsált



A video itt megtekinthető (Azért a szöveget is érdemes előtte elolvasni):
Maga a történet még 2006 telén kezdődött, ugyanis a cégem megunta munkavállalóinak siralmait és úgy döntött betömi a szánkat egy kis továbbképzéssel. (Olyan jó lett volna, he itt a zsebünk betöméséről kellett volna megemlékeznem!)
Igazából érdemleges nem nagyon történt (Ki a túró szeretne összefoglalót hallani egy JAVA képzésről, nem igaz?) azon kívül, hogy az egyik ifjú kollégámról kiderült régebben vitorlázó géppel repült. (A "régebbi"-t nem kell olyan nagyon szó szerint érteni mivel szegénykém szakálla még csak most kezd pelyhedzeni igazán!) Ezekről a szárnypróbálgatásokról igen élvezetes beszámolókat tartott, de hát a természetem nem engedhette hogy csak ő legyen a figyelem középpontjában, hiszen mint tudjuk egy jó motorosnak is megvannak a bevált sztorik amik az évek során olyan finom részletekkel egészültek ki és csiszolódtak össze, hogy ha azt az illető valaki más szájából hallaná csak nyálcsorgatással kisérve tudná végighallgatni. (Nem értem, hogy miért kell minden szösszenetemnél nyálcsorgásig eljutni.)
Miről is kezdhettem mesélni, mint a mindennapos motoros élményekről, vagyis a rajongók táboráról, mennyi nehézséggel jár egy-egy alkatrész beszerzése és a végén magáról az érzésről mikor egy 340 kg-os szerkezetet próbálsz uralni. A beszámolók megtették a hatást. Pár napra rá már Zolitól megkaptam a motorkerékpár története könyvet egy újabb nyálcsorgatás végett. (nem megmondtam!) (Természetesen csak kölcsönbe, igaz még mindig nálam van, de ezúton jelzem, már ki van készítve a kredencben és várja a találkozást a gazdájával. Már megint elkalandoztam) Ebből már láttam, itt egy újabb rajongó van a láthatáron, de szerencsére nem a "B" középből. Már csak egy utolsó lökés hiányzott, hogy ne csak a látóhatárt színezze, hanem a táborba is bekerüljön. Na adjunk neki.
- Zoli! Nincs kedved szombaton eljönni hozzánk? Szegény Hubát már úgyis rég sétáltattam, gondoltam mennénk néhány kört a városban
Mit ne mondjak, hazudnék, ha azt mondom, hogy centit vásárolt magának és azt órai beosztással látta volna el, a visszaszámlálás végett, de hogy kibujt a bőréből azt igen. (Jó az asztalra nem ugrott fel örömében)
Miután 2 órán keresztül bolyongtunk a városban és jeleztem, most már az időm további részében Magdinak kell segítenem a 2 hétördög gyerek nevelésében. (Nem is tudom, milyen lehet 7 kétördög gyerek? Lehet, jobban járnánk?), kicsit elszontyolodott. Saját bevallása szerint néhány percet utazhattunk összesen. De hát ilyen az élet. (Egyszer fen egyszer lenn, mármint a motoron)
Pár napra rá félrehívott.
- Figyu, unokaöcsém most végez, mint operatőr. Tök jó lenne, ha készítenénk egy videóklippet a motorodról.
Mintha a májamat hájjal kenegették volna. Végre, valaki felismerte Hubának a szereplési tehetségét! Nem nagyon kellet nógatni. Gyorsan ki is osztottuk a szerepköröket.
Operatőr: Kristóf az unokaöcs (Szegény még semmit nem tudott mi készül ellene)
Producer: Az ötlet szerzője, Zoli
Üzembentartó: Nem akarok szerénykedni, de az én vagyok
Itt most annak kellene jönni, hogy az ötletet tett követte, de jelen esetben hónapok teltek el mire mindenkinek megfelelő időpontot találtunk. De ami késik, az nem múlik. 2007. június 22-re tűztük ki az eseményt.
Mint minden szervezés már ennek az eleje is jól kezdődött. Kora reggel a kameraman jelezte, igaz a gépe most jött ki a szervizből, de csak 220V-ról üzemel. Zoli itt is megmutatta a produceri tehetségét. Telefon ide, telefon oda és már ott tartottunk, hogy szerez egy jó 1,5 km hosszú 220-as kábelt a filmforgatás érdekében. De szerencsére megszólalt a telefonja és Kristóf jelentkezett be.
- Hármat, négyet ráb-tam a kamerára és most minden működik. (Hú, nagy kő esett le szívünkről)
Indulás előtt (Sajnos még a munkából) gyorsan végignéztük a létszámot és rájöttünk, hiányzik egy igen fontos személy, a kaszkadőr! Aki bemer ülni mellém az oldalkocsiba. (Meg kell mondanom vérszomjasan, vezetek, igaz Ákos? )
Egy profi rendező tudja milyen nehéz az utolsó pillanatban megfelelő szereplőt találni. Nálunk is valami hasonló kezdett kialakulni. Volt, aki a balcsira ment (Nem is értem miért akarja valaki 30 fokban elhagyni a várost), volt, akinek már a család előre lefixálta a hétvégéjét. Szerencsére Ákos kollégám beadta a derekát és felvállalta a közös képernyő-megjelenést velünk. (Azért volt egy kis laca-faca...)
Találkozás, kocsiba be, indulás hozzám, garázsajtó kinyit és kezdődhetett a móka. Valahogy a motor megjelenése után a kis csipet csapat átalakult vérprofi stábbá.
Ákos, ragaszkodva a szerepköréhez (kaszkadőr) halálmegvető bátorsággal ugrált a motor előtt.
Zoli, a produceri bőrt felhúzva próbálta mindenkivel megértetni, hogy itt nincs lazítás keményen nyomni kell a melót az eredmény érdekében, ami ráadásul igen sok pénzbe fog majd kerülni. (Benzinköltség, járdahasználati díj az önkormányzatnak, bérköltségek, stb.)
Én pedig, mint az üzembentartó igyekeztem mindenkivel megértetni, mit miért húzgálok és nyomkodok Hubán. Szerencsére Kristóf nem ijedt meg a sok "profi" szakértőtől. Szép nyugodtan előhúzta a szerszámát és a sok "jó" tanácsot figyelmen kívül hagyva készítette a felvételeket
Javában zajlottak az események (Ha jól emlékszem pont a lábjelenetet vettük fel) mikor is új rajongó állt meg a motor mellet, egy nő. (Ilyen sem gyakran történik meg.) A srácok pillanatok alatt felvették a csajozós-figurát. (Pechükre nem egy hófehér jaguárt filmeztünk, hanem egy fekete Uralt, de hát ez legyen z ő bajuk. ) Az érdeklődésük tovább fokozódott mikor az első mondatát meghallották.
- Ez egy ural M63-as?
Alig tudtam csendre inteni őket. A kezdeti lelkesedés pillanatok alatt elszállt mikor kiderült ��né� van a nevében és a motor eladása felől érdeklődne. Ezek után már nem nagyon marasztalták szegényt. (Ennek én örültem a legjobban, mivel így a filmforgatás haladhatott a maga medrében tovább.)
- Vedd fel a kabátot. Ááááááááá- De ne úgy ember!
- Ne búgas má, csináld te ha jobban tudod egyem a fülcimpádat!
- Na ide figyelj ecsém, szerencséd hogy nagyapádnak szólítottál. (Gyors kabátcsere)��� Ne dumáj má' henem rám figyelj, mert nem mutatom meg mégegyszer!
Szóval minden szépen és simán zajlott.