ural












Belép
Regisztráció
Keresés:



Támogatónk:
domdom.hu


Ural.HU » MotorShow » TZ: Kezdetek...

Kezdetek...
M-62





Az első utak egyike Balázzsal és Krisztiánnal. Vagy inkább a három motorral




A motorom történetét csak egy kicsivel kell előbb kezdenem, mint ahol Balázs abbahagyta az övét. Míg ő a sajátját utoljára rakta össze, addig én az enyémet először, az ő segítségével és vezényletével. De ez csak a motorom története. A birtoklás vágya sokkal régebben alakult ki bennem. Míg neki Krisztián motorja - annak formája, méretei, hangja (és itt nem csak a kipufogódobból jövő hangokra gondolok, hanem az Ural jelenségre is) és magamból kiindulva talán a szaga is - inspirálta a motorvásárlást, addig nekem már két különböző típusú és stílusú motor is izgatta a fantáziámat.


A folyamat kimondottan lassan indult, hiszen nem érdeklődtem korában sem az autók, sem a motorok iránt. Így először csak azt vettem észre, ezeken a motorokon, hogy nagyok és talán más jellegűek, mint amiket korábban láttám. Aztán teltek az évek és egyre többet figyeltem a motorokat általában és barátaim Uraljairól is egyre többet akartam tudni. Ahogy szép lassan megismerkedtem a fogalmakkal, tudtam, hogy leendő motoromban boxer elrendezésű blokk lesz, mely kardántengellyel kerül kapcsolatba a hátsó kerékkel. Éreztem, hogy mozgásterem szűkül. A csepp alakú tank már kisgyerekként is tetszett, de hatványozottabban nagyobb vizuális élményt ad, ha formája szoros egységet alkot a vázzal. Véleményem szerint ez a lengővillás változatokon már nem érvényesül igazán. És ami szép a szemnek, az egyszerűnek bizonyult az eszemnek is. Könnyen megérthettem a formából a funkciót, hiszen gondolom, a funkció diktálta és annak lett alárendelve a forma. Természetesen ehhez még jó ízlés is párosult, melynek, ha lenne mérőszáma, akkor lineáris csökkenését figyelhetnénk meg az idő múlásával, az újabb és újabb Ural típusokon. Innentől kezdve csak Ural és azon belül is M-61 vagy M-72 jöhetett szóba.


Tehát megszületett a cél. Első lépés a jogosítvány megszerzése volt. Csak azért jegyzem meg, mert motor nélkül, talán még ma se lenne jogosítványom autóra sem. Itt már megszállottként meséltem a tanuló társaknak, hogy leendő motorom kormányán külső karok lesznek és kézi váltókar is található "itt lent, a váltón". Ez idő tájt, már fénykép minőségű vízión tervezgettem a részleteket.


Ekkor már tudtam, hogy az élményt nem kaphatom meg ingyen, ajándékba. Gyakran történt meg, hogy barátaimat sörözni hívtam, de ők nem tudtak a telefonhoz jönni, mert a garázsban szereltek. Vajon mit? Hiszen két napja láttam a gépeket és a semmi bajuk sem volt. Ez persze nem riasztott el, hiszen komoly párhuzamot véltem felfedezni egy korábbi és még mindig tartó hobbim, az akvarisztika és a motorkerékpár ápolása között. A teremtésben való részvétel - mint általában a férfiakat - mindig is izgatott. Ilyen jellegű cselekvésbe, mindig is szívesen fektettem energiát, mert gyümölcsének íze, máséhoz nem hasonlítható. Nagy feladat a természetet olyan szinten szimulálni párszáz liternyi vízben, hogy a medence flóráját és faunáját, mint az év milliók alatt tökéletesített genetikákat, kerek egészként vizsgálhatom, az ágyamból nézve, teát szürcsölve. Bár a képlet egyszerű, hisz a minta megtalálható a Tanganyika-tóban, de mégis a modell, a szobámban végtelenül korlátolt. Így az alkotói szabadságom abban merül ki, hogy a tökéleteshez vezető utat és az eszközöket választhatom meg, a cél maga adva van. Ez, bár elvont, és talán esetenként személyre szabott, de tökéletes egységet hordoz magában és másra le nem cserélhető.


A sok éves vágyakozást, a sors, egy gyors vásárlással kárpótolta. A második motort, amit megnéztem, meg is vettem. Köszönhető persze ez annak, hogy olyan motort a keresés elején nem is akartam megnézni, ami látott már fűrészt, másrészt eddigre már barátaimnak kialakult egy olyan ismeretségi köre, melyben hamar ráakadtam az igazira. Ekkor láttam először M-62-t. Ekkor már, a hétszázötvenes is ki volt zárva. A szempontok azonban, melyeket kerestem, erre is ráilletek, néhány apróságban tud csak többet vagy kevesebbet az M-61-nél. Lényegében minden darabja megvolt méghozzá felújított állapotban, így az összerakáson kívül, csak az "elképzelt motorról" át kellet tenni a kormányt, a kerekekre a fehér betéteket és más apróságokat. Egy-két malőr miatt, ez mégis egy évbe került, de legalább ezalatt az idő alatt, a képzeletbeli motorom fényképén még sok-sok részlet lett élesebb. A mostani állapotot egy megnyugtató kezdetnek tekintem, hiszen rengeteg apróság várat még magára.


Köszönettel természetesen első sorban Vörös Balázsnak és Uhlik Krisztiánnak tartozom, a sok segítségért és türelemért, Kánya Zolinak és Deél Józsefnek az alkatrészekért. Kisebb szívességekért még rengeteg nevet felsorolhatnék, csak az tudja mennyit, aki rakott már össze negyven éves motort. Nekik is köszönöm.